EN régi oldal

„Hasonlóak is vagyunk” // Zsámboki Kati

 

Kati évek óta az önkéntesünk. Mentorként Magyarországon élő bevándorló és menekült embereknek segít a társadalmi és kulturális beilleszkedésben.

 

Hogyan kerültél kapcsolatba az Artemisszióval?

Mindig is szerettem volna civil szervezetben dolgozni, ahol embereken segíthetek és olyan élethelyzeteket tapasztalhatok meg, amelyeket egyébként személyesen nem élnék át. A mindennapi munkámban korábban külföldiekkel dolgoztam együtt – mikor ez megszűnt, elkezdtek hiányozni a más országból érkező emberek. Ezért nagyon örültem, hogy rátaláltam az Artemisszió felhívására, amelyben mentorokat kerestek bevándorlók mellé .

 

Milyen programban vettél részt?

Két évvel ezelőtt csatlakoztam a Building Bridges nevű programhoz. Itt két menekült mentorálttal kezdtem dolgozni. Velük azóta is folyamatos kapcsolatban vagyok, úgy érzem, a barátjuk lettem. A kihívással teli, sokszor kilátástalan helyzetük ellenére jól érezzük magunkat együtt. Jókat eszünk, beszélgetünk, nevetgélünk, táncolunk és játszunk.

 

Számodra milyen kihívást jelent ez az önkéntes munka?

Nem mondom, hogy feszültség nélkül telt el az az elmúlt majdnem két év. Sajnos nem mindig tudok a mentoráltjaimnak segíteni, néha alapvető élethelyzetekben sem tudom őket hatékonyan támogatni. Ez a tehetetlenség frusztráló. Azt viszont sikerként könyvelem el, hogy ott tudok nekik lenni, amikor kell. Tudnak úgy gondolni rám, mint akihez fordulni lehet, ha gond van, ha meg kell beszélni valamit.  

 

Mit jelentek neked az Artemisszió programjai?

Ilyenkor kicsit kiszakadok a mindennapokból, néha a komfortzónámból is. Tetszik a sok különböző ember, az új ételek, nyelvek, zenék, táncok. Sokszor tapasztaltam, hogy mennyire más perspektívából látják a világ helyzetét a más országokból, kontinensekről jött emberek. Néha hetekig emésztek egy-egy új gondolatot, érvet, vagy egyszerűen csak egy furcsa szokást. De amennyi különbség van köztünk, annyira érdekes, hogy emberként mennyire hasonlóak vagyunk.